Május elején, mikor a tavasz hirtelen nyárba csapott át, került hozzánk az Aprilia RS50 Factory Ditech fedőnevű remek jármű, melynek hosszú távú tesztelése sejlett elő. Azóta a forró évszak kiteljesedett, volt kánikula, de hűvösebb napok is, nagy esőzések. Így jóformán minden időjárási- és aszfaltkörülmény mellett volt szerencsénk próbálgatni az elektronikus befecskendezéses RS50 robogó viselkedését. Júniusban némelykor aztszimulálhattuk, hogy március vagy november van, de a legtöbb talán a meleg nyári nap volt ideális összetevőkkel. Városban, országúton és egy kedves gokartpályán egyaránt feladatok elé állítottuk a kétkerekűt.
A kis SR mindig is a legfiatalabb generációt célozta, mint potenciális felhasználói réteg. Ez a célzás a 2004-es évben bemutatott modellel különösen jól talált. Oka? Valószínűleg az, hogy a factory gépet önmagában amegjelenése presztízsjelvénnyé teszi a tinik körében (is) irigylésre méltó vonalaival, agresszív színösszeállításaival, egyáltalán: azzal a designnal, amit az olaszok ebbe a robogóba oltottak. Az előző bemutató-tesztben volt szó arról, hogy az RSV sportmotortól vett örökbe több látványelemet a cinquantino : maga az Aprilia promóciója is azt sugallta, hogy egy motorszerű élményt nyújtó segédmotoros kerékpárral áll szemben a fogyasztó.
A wannabe-sportmotor
A megjelenés azonban nem minden. Vajon közlekedés közben mennyi érezhető a motorszerűségből ? A válasz: elég sok. A lassabb tempó miatt egyedülálló a robogózás zamata. Aki gyakorolja, vagy ilyesmi gépen tanult kétkerekű motorizált járművön közlekedni, tudja ezt jól. Ami ezt az Apriliát illeti, titáni módon kiegyensúlyozott szerkezet és klasszis futóműve okán tényleg egy kis verseny- motorra emlékeztet. Jó útviszonyok mellett lazán vállalhatóak vele bátor bedöntések, a huplikat észszerű kereteken belül szinte teljesen szűrik a felfüggesztések, a váz merev, a fékekkel kapcsolatban pedig: nem volt alkalom, hogy ne segítettek volna. A noalei gyár törekvései tehát elérték céljukat, persze tudva azt, hogy egy robogóból nem lehet sportmotort faragni, ha a fene fenét eszik, akkor sem.
A mindennapos közlekedésben egyébként is sok olyan helyzet van, amikor a sebesség távolról sem jelent mindent. Városban például valóságos fegyver az SR50 Ditech. (Olyan fegyver, amelynek birtoklásával azért jobb élni és nem visszaélni: alaposan felmérni egy helyzetet és méterekben számolható előnyre szert tenni egy piros lámpánál, vasúti tilosnál egy dolog, öncélúan cikázni egy másik.) Annyira agilis, trükkös, lendületes. Fokozott figyelemmel kell persze vele bánni, hiszen a kis, tizenhárom colos kerekek nem minden úthibán mennek át megingás nélkül (és ez nem a kerekeket minősíti). Vigyázzunk magunkra.
Nemcsak az innen oda jutást gyorsítja meg jelentősen, de az előző tesztben már taglalt fogyasztási paraméterei is kiválóak, még a „legkisebb közúti” kategóriában sem nagyon akad riválisa. Két liter körüli benzinmennyiség százon. Ez fantasztikus érték, minden összehasonlításban. Nem derült ki, hogy az alacsony fogyasztásban nagy szereppel bíró kipufogódob gyárilag rozsdás-e.
Külleme alapján is teljes mértékben városi robogó, igazi city freak . Meg is állja a helyét, bár egyértelműen nem a magyar betonra fejlesztették. Kellemetlennek mondható, szó szerint rázós élmény mindössze egyszer adódott elő Budapest ódon macskakövein, a hetes busz vonalán. Tehát akadt borítás, amelyen képtelenség volt áthaladni az SR-rel.
Forrás: http://motorinfo.hu/teszt/2006/07/19/aprilia_sr50_factory_gyari_elmeny/#.VGH-tDSG-cw
