Nemrég a tévében egy főzőműsor nézése közben egy új szófordulattal lettem gazdagabb: „kínjában érett.” Ezt a kifejezést a „kínok közt” megérett, télen szüretelt, melegházban megtermelt déli gyümölcsre értették. A gyümölcsöt ugyanis meg kell termelni, ha meg akar érni, ha nem. Hogy miért? Hogy megvehessék a fogyasztók. Hogy milyen fogyasztók? Hát te meg én. És mindez hogy jön ide?
A motoros piac gyökeres átalakulását nem tudjuk nem észrevenni. A gyártók nem tehetnek mást, nyitniuk kell a praktikus és gazdaságos modellek felé. A harc azonban korántsem az alacsony fogyasztásról és az alacsony árakról szól. A Kawasaki palettájáról eddig hiánycikk volt a robogó, és nem is gondoltuk volna, hogy az idei évtől megváltozik mindez! Itt a J300!
Jjjön a tavasz, jön a J300! Közhely, de a konkurencia komoly kihívóra akadt!
Bár a milánói motorkiállításon már volt szerencsém közelebbről megnézni a J300-at, mégis olyan volt, mintha most látnám először. A Kawa-zöld szín már alapból szokatlan egy robogónál, de amellett, hogy nagyon sportos kinézetet kölcsönöz, jól láthatóvá is teszi az új városi fegyvert. Az a legszebb az egészben, hogy bár jó pár márka megtámadta már a sportos nagyrobogó piacot, a J300 ennek ellenére nagyon eredeti lett, könnyen azonosítható és megkülönböztethető a többi márka gépeitől. Hogy ez minek köszönhető? Egyértelmű azonosítója a ZX-R családból adaptált agresszív lámpatest, a gonosz zöld csík már csak hab a tortán.
Parkolj a kávézó elé vagy kapd fel a bőrkabátot, és érezd a sportos atmoszférát!
A Kawasaki a gazdasági érdekeket is szem előtt tartva a J300 néhány alappillérét rábízta egy olyan gyártóra, ami rutinosan mozog a robogópiacon. Persze ennek feltétele volt a zöldek által diktált igényszint kielégítése, amely az eddigi tapasztalatok alapján magasra került. A motorblokk és a váz egy része a Kymco Downtown 300-asról származik, ám az ezt kiszolgáló vezérlőegységek már Kawasaki fejlesztések. Bár a Kymco nevével a motoron nem találkozunk, a távol-keleti gyár már igazán szerteágazó portfólióval rendelkezik a világ robogópiacán, gondoljunk csak a hárombetűs német gyár robogóira. Ha valaki azt gondolja, hogy ez egyből a rossz értelemben vett „kínai” minőségre utal, az nagyon téved. Azt gyártják, amit kérnek tőlük, és mi azt kérjük, hogy gyártsanak egy jó robogót elfogadható áron.
Kompakt méreteinek köszönhetően városban is könnyű használni, az erőforrás is jó, ráadásul még kényelmes is.
Arra számítottunk, hogy majd a kiállítás után kapjuk meg a robogót, mert nagyon-nagyon nagy rá az érdeklődés, és a forgalmazó úgy gondolta, jó lenne, ha a kiállításra egyben maradna. Aztán a kiállítást megelőző napokban csörgött a telefonom. „Elvihetitek, van rendszám a J300-ason!” Persze nem kellett kétszer mondani, hogy az elsők közt üljünk a Kawasaki debütáló nagyrobogójára! Hát vágjunk is bele!
A ZX-R sorozatból „örökölt” lámpák összetéveszthetetlenné teszik. Szerintem ez a zöld a legütősebb, de választhatunk a sportos mellett elegánsabb színeket is.
A motorblokk nagyrobogókhoz képest közepes méretű, 299 cm3-es, természetesen egyhengeres, négyütemű, vízhűtéses és elektronikus befecskendezéses. A paraméterei: 28LE és 28,7 Nm. A meghajtásról a fokozatmentes CVT váltó gondoskodik. A J300-as menetkész tömege így 196 kg, amit egy viszonylag sportosra hangolt futómű és fék tart kordában. Hátul két, oldalt elhelyezett rugóstagot találunk, ezek előfeszítését állíthatjuk, elöl pedig egy 37 mm-es teleszkópot. Ami a fékeket illeti, a ZX-es sportos vonalat itt is tetten érhetjük. Egyrészt gyárilag acélsodrony csővel szerelik, másrészt szirom alakú gizda féktárcsákat kapott. Elöl és hátul is szimpla tárcsát találunk kétdugattyús munkahengerrel, a tárcsák mérete elöl 260 mm, hátul 240 mm. A féket választhatjuk ABS-es és ABS nélkül szerelt változatban, mi a blokkolásgátlós modellt kaptuk. A motorblokk, a futómű és a fék kidolgozásában egyébként nem találtunk hibát. A dekli oldala kifejezetten szépre sikerült, nem találtunk semmit, ami bármiféle esztétikai vagy kidolgozási hanyagságra utalna.
A 300-as blokk egyhengeres, vízhűtéses, négyütemű és 28 LE-s. A kipufogót elbújtatták egy szépen kidolgozott takarólemez mögé.
A csomagtartóban egy zárt és egy nyitott sisak is elfér. Elöl van egy még egy tárolórekesz, ahol 12 V-os csatlakozót is találunk.
A másik kényes pont a műanyagok minősége szokott lenni. Sajnos a tendencia itt az egyszerűség felé mutat. Az elvárt minőséget megüti, de nem a műanyagok kidolgozására leszünk a legbüszkébbek a motorral kapcsolatban, főleg nem az üzemanyag betöltőnyílásánál lévő takaró fedélre. De ezzel talán túl is tárgyaltuk az esztétikai gyengeségeket.
A kezelőszervek rendben vannak, a kormányszarvak és a karok is, és láss csodát, a fékkarok is állíthatóak! Az ülés kidolgozása kifejezetten szép lett, ezen felül kényelmes is elöl és hátul egyaránt. Az ülés alatti tárolóban két sisak számára van hely, de zárt sisakból egyszerre csak egy fér el benne. Viszont van a csomagtérben fényérzékelős világítás. Ha már a tárolórészeknél tartunk, elöl egy csomagkampóval és egy kis rekesszel gazdálkodhatnunk. A tárolórekesz mechanikusan zárható, de nincs összeköttetésben a gyújtáskapcsolóval, így nem érdemes semmit sem benne hagynunk. Cserébe van benne 12 V-os csatlakozó az elektromos motyók számára. Az ülés nyitása elsőre kicsit nehézkes volt, mert elöl a gyújtásnál kell a kulccsal babrálni, hátul nincs külön zár. A zárnak egyébként van egy egyszerű mechanikus védelme, ami egy a kulcslyuk nyílására ráfordítható fémlap. Ezt a kulcs hátuljával tudjuk nyitni.
Várjuk a jó időt! A futómű rendben, már csak az aszfalt lehetne melegebb és megnézhetnénk, mikor karcol a középsztender!
Az első, ami feltűnhet, hogy a J300 formavilága inkább a sportosság felé mutat, bár ez valószínűleg a gonoszzöld–fekete színeknek köszönhető. Ha valaki az elegancia híve, akkor választhatja a visszafogottabb antracit-fekete vagy az ezüst verziót.
A műszerfal szépen kidolgozott, és sötétben megtapasztalhatjuk a szép kék háttérvilágítását is. Külsőre egyébként hozza a megszokott robogós formát, azaz középen egy digitális panel, kétoldalt pedig két analóg mutató dolgozik. A digitális panelen a legfontosabb infókat találjuk, a menük közt lépkedni azonban kicsit nehézkes, mert hosszan kell nyomni a gombokat, amit kesztyűs kézzel könnyű elbénázni. Az alapvető dolgokat megleshetjük középen: összes megtett km, kétféle napi számláló, idő, hőmérséklet és üzemanyagszint, a két analóg mutató pedig a fordulatszám és a sebesség aktuális értékét adja a tudtunkra.
Városban és ingázáshoz is kiváló. A futóműve sportos, a motorblokkja kellően dinamikus.
Ahogy már mondtam, az ülés kifejezetten kényelmes, és nem csak álló helyzetben. Az ülésmagassága 775 mm, a trepni a lábletételhez van igazítva, egy íves résznek köszönhetően nem kell akkorát terpesztenünk és könnyen letalpalhatunk. A lábunkat viszont csak a vízszintes részen tudjuk tartani, szemben kitámasztani nem lehet, mert ott élesen beugrik az idom széle. Így dizájnosabb és keskenyebb maradt a robogó, de a lábunk viszonylag kevés mozgástérrel rendelkezik.
A 300-as blokk könnyed és dinamikus városi és külvárosi motorozáshoz elegendő. A közel 30 LE jól mozgatja a 190 kg-os gépet, főleg az alsó fordulatszám tartományból indul meg rendesen, a motorblokk itt kifejezetten pörgős, ugrásra kész. Ha elérjük a 100 körüli sebességet, akkor azért alábbhagy a lendület, de végig dinamikusan motorozható. A végsebessége 160 km/h környékén mozog, ezt viszont hozza két személlyel is. Egy hibáját vettem észre, ez pedig annyi volt, hogy teljesen zárt gázállásnál ha lassan forgolódtam, akkor néha-néha torpant egyet, ami miatt lábbal kellett rásegítenem, de gondolom sokan ismerjük ezt az érzést. Ezt az egyet leszámítva nagyon jó a blokk.
Nem csak a turisták integetnek, a J300 könnyen felkelti a figyelmet.
Elöl egy viszonylag kis méretű plexi került a J300-ra. A szélvédelemmel nekem nem volt gondom, de elképzelhető, hogy aki erre érzékeny, az szeretne majd egy nagyobbat. Városi használatban kifogástalan a gép. Tényleg könnyen elférünk a kocsik a között, akár két személlyel is könnyen osonhatunk előre a dugóban. A J300 inkább a sportosság felé igyekszik, így városon kívül és a kanyarokban is otthonosan mozog. Elöl 14-es, míg hátul 13-as kerekeken gurul. Ráadásul jó fajta Maxxis gumikon, majdnem nagymotoros, elöl 120/80-as, hátul 150/70-es méretben. Egy dologgal azonban adósok maradunk, ez pedig a fogyasztás. Addig eljutottam, hogy az üzemanyag tankja 13 literes, de sajnos nem rögzítettem jól, és össze-vissza tankoltunk bele, úgyhogy a fogyasztási adatokra marad a „guglizás”.
Ha az élményeinket megosztanánk, és nem csak a kocsmában két sör között, akkor bátran mehetünk utassal is. Hátul egy bazi nagy kapaszkodó és egy kihajtható „motoros” lábtartó szolgálja az utas kényelmét. Polis annyit jegyzett meg, hogy neki egy kicsit elöl volt a lába, olyan „csopperesen”.
A kanyarodási képességeit tekintve egyértelműen a sportosabb robogók közé tartozik. A futómű és a nagyméretű gumik nagyon könnyed kormányzást és nagyon könnyű és gyors dönthetőséget eredményeznek. A fékek jól dolgoznak, az ABS szintén jól működik. A féket két ujjal simán használhatjuk, és ebben a kora tavaszi időben nagy szolgálatot tesz az ABS is, bár én néha egy kicsit kikapcs..... áhh mindegy!
A Kawa újdonsült robogóját bátran ajánlom gyakorlatilag mindenkinek. Kezdőknek, haladóknak, lányoknak, fiúknak. Mindenkinek, aki szeretne a motorozás feelingjéből harapni úgy, hogy közben a közlekedéssel és a használhatósággal kapcsolatos elvárásait is magasra teszi. Remélem még egyszer megkapjuk a gépet kicsit jobb időben és kicsit kisebb „nyomással”!
Nincs mese, itt az új belépő! A Kawasaki egy újabb alternatívát nyújt a városi és külvárosi motorozáshoz. Teszi mindezt úgy, hogy egyedi és összetéveszthetetlen tud lenni. A műszaki tartalom és az esztétikai nagyon jó összhangban kínál egy felső kategóriás gépet. Az ára pedig 1,7 M Ft, ami még inkább vonzóvá teszi!
Forrás: http://motorinfo.hu/teszt/2014/04/06/teszt-kawasaki-j300-lime-ot-kerek-a-300-ast/#.U9971ON_vdM
